A lakásunk ajtaja résnyire nyitva volt, úgyhogy vagy betörtek, vagy anya valahogy hazakecmergett. Palacsintaillat lengte be a lépcsőházat, ami valószínűleg a tőlünk szabadult ki. Armin berúgta az ajtót, a keze körül kék szikrák pattogtak. Mr. H teljesen nyugodt volt, és le merném fogadni, hogy még egy halvány mosoly is látszódott az arcán.
- Anya, te vagy az? - kiáltottam, bár egy kicsit féltem, hogy bent mi fogad.
- Igen, drágám, a konyhában vagyok!
Az arcom megrándult, Armin keze után kutattam a levegőben.
- Szerintem ti is gyertek be. Ha elfajulnának a dolgok..
- Rendben.
Beléptem a lakásba, és rögtön a konyha felé vettem az irányt. Anya az asztalnál ült, tekintete a semmibe révedt.
- Jól vagy? - ráztam meg.
- Persze, jól vagyok. Csak elvitte valaki az autót, és titeket sem találtalak.. Vagy nem is jöttetek el velem?
- Anya, én..
Amint megérintettem a vállát felpattant a székről.
- Ne érj hozzám! Égetsz! - csattant fel. Égetek? Végigsimítottam a saját karomon, de nem éreztem ugyan ezt.
- De nem is..
- Menj el. Nem akarlak látni.
- Mi? Nem is csináltam semmit.
- Azt mondtam menj el!
- Jó.. De figyelmeztetlek, hogy a Tanács figyel. - mondtam. Fenyegetésnek hangzott, pedig én csak egy figyelmeztetésnek szántam.
- Engem ne fenyegess, te buta kis.. - a mondatot nem fejezte be, elkezdett a bejárat felé futni.
- A Tanács nevében állj! - hallottam Mr. H hangját egy csattanás kíséretében. Anya a földön feküdt, fekete haja eltakarta az arcát.
- Mit is mondott? Hogy éget, ha hozzáérsz? - kérdezte Armin.
- Igen.. De miért?
- Próbálj meg vele valami testi kapcsolatot létesíteni. - szállt be a beszélgetésbe Finn is, aki eddig anya mellett guggolt. Megfogtam a karját, erre ő felszisszent. A teste vörösen csillogott, ő meg ordított - gondolom a fájdalomtól. A fény eltűnt, a szokásos sápdt bőrszíne váltotta fel a pirosat. Megpróbált feltápászkodni, de összeesett. Innentől annyira emlékszem, hogy én Armin karjaiban végeztem, aki ezután áthelyezett az ágyamra.
A szobában teljesen sötét volt, és az ablakon sem szűrődött be túlzottan sok fény. Felültem és körbekémleltem a helységben. Armin a gurulós székemen ült, egy könyvvel az ölében, szemüveggel. Igazán bele lehetett merülve, mert észre sem vette, hogy megébredtem. Felkeltem, de rögtön visszaszédültem az ágyba. A fejem hasogatott, elfogott a hányinger. Armin felpillantott a könyvből és egy meleg mosolyt küldött felém.
- Mennyi ideig voltam kiütve? - szegeztem neki a kérdést erőtlen hangon. Felkapcsolta az íróasztalomon lévő lámpát, én meg a hirtelen jött fénytől hunyorgásra kényszerültem.
- Öt óráig. Közben néha felkeltél, hogy elindulj valahová, de még időben sikerült visszatámogatni az ágyba.
- Jesszus. Úgy érzem, mint ha szivacs lenne az agyam helyén.
- Nem csodálom. Kiűzted azt a valamit - valószínűleg démont - ami Lyset megszállta. Még sosem találkoztam ekkora erővel.
- Ezt most bóknak veszem. - nyögtem ki, azután a hasam hangosan kordult egyet. Armin lekapta a szemüvegét (ami felettébb jól állt neki) és kiment a szobából, ezután egy tányérral a kezében tért vissza. Lerakta mellém, és leült az ágy szélére.
- Nem is tudtam, hogy szemüveges vagy.
- Sajnos a mi családunkban nem a szép orr, hanem a látás gyengesége az öröklődő vonás.
- Szerintem nincs semmi baja az orrodnak. - jelentettem ki. Felnevetett, majd visszavette a szemüvegét és tovább olvasott. Megpróbáltam meglesni a címet, de nem volt a borítóján semmi.
- Mit olvasol?
- Egy ősrégi és nagyon ritka grimoire..
- Aha.
Egy ideig hallgatott, utána ismét megszólalt.
- Igazából egy Edgar Allan Poe novelláskötet, de az előző ijesztőbbnek hatott.
Az ajtófélfámon kopogás hallatszott, Mr. H jelent meg mosolyogva a küszöbön. Csak most vettem észre, mennyire hasonlít rá a két fia, a szőke hajat kivéve.
- Hogy vagy? - érdeklődött. A fejét lehajtotta, csak így tudott bejönni fejsérülés nélkül a szobába.
- Jól, köszönöm.. De mi történt pontosan?
- Nehéz lenne elmagyarázni. Az igaz, hogy kiűzted a démont. Most már legalább tudjuk, hogy mivel van dolgunk, de ez nem nagyon könnyíti meg. Az te erőd máshogy működik, mint a miénk. Évszázadonta egy ember ha - ezt a szót kihagsúlyozta- születik, aki hozzád hasonló. Azaz démonvadász vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése