2015. július 22., szerda

4 - Ennis

Kiszálltam az autóból, a szívem a torkomban dobogott. Nyeltem egyet.. Utána kettőt, és elindultam a kocsi orrához. A platinaszőke hajú srác feküdt ott, aki a házat mutatta.
  - Mit csináljunk? - vetettem fel a kérdést. Reszkettem, mert féltem, hogy komoly baja esik és annyi a szökési tervünknek. Armin a nyakára tette a kezét és bólintott.
  - Még él. Rárakom egy padra.. Akkor nem mondhatják, hogy cserbenhagyásos gázolás volt, ugye?
  - Te vagy az okostojás, ne tőlem kérdezd. - miután ezt kimondtam Armin heves szemforgatásba kezdett. Körülnézett, ezután felkapta a fiút a földről és áthelyezte a legközelebbi padra. Most rajtam volt a sor, én kezdtem el a szememmel köröket leírni.
Visszaültem a kocsiba és összegömbölyödtem az anyósülésen.
  - Tulajdonképpen hová tartunk?
  - Őszintén? Fogalmam sincs. Arra gondoltam, visszamehetnénk Newcastle-be beszámolni a dolgokról, aztán apa szól a fejeseknek, hogy valami nem oké. Azután gondolom magánakciózhatnánk ehy kicsit a dologgal kapcsolatban. - miután Armin ezt elhadarta rámkacsintott. Nem vagyok biztos benne, hogy nála a magánakció ugyan azt jelenti, mint amire én gondolok. Elővettem a táskámból a képet, amire a cím volt írva. Írországban vagyunk, talán megkereshetnénk apát. Ennis, River street harminchat. Úgy ismételgettem a lakcímet, mint valami mantrát. Mélyet sóhajtottam. Nem hiszem, hogy Armint maradásra bírhatnám. De azért megpróbálom.
  - Armin.. Tudod, volt a kép, amire rá volt írva a cím.. Ami valószínűleg apáé. Nem nézhetnénk meg, hogy esetleg.. Esetleg nem lakik-e még itt?
Megvonta a vállát.
  - Oké. Egy próbát megér.
Még az előbbinél is nagyobb sóhajtás hagyta el a tüdőm. Egy óriási kő esett le a szívemről. Hálás pillantásokat küldtem felé, de tudtam, hogy amíg az utat nézi, nem nagyon láthatja, hogy nézek rá. Kihasználtam az alkalmat, elkezdtem bámulni az arcát. A homlokán és a szeme körül apró ráncok jelentek meg, de az ajkát hirtelen mosolyra húzta. Elkaptam a fejem, de biztos hogy észrevette.
  - A cím nélkül nem tudom, hová kell mennem.
  - Ja, tényleg. Ennis, River street harminc..
  - Ezt elég csak a városban elmondanod. - rámpillantott egy meleg mosoly kísértében. Néhány pillanat múlva vigyorra húzodott. Ekkor vettem csak észre, hogy a vér az arcomba szökött. Szerencsére a fülemet eltakarta a hajam, mert egyébként úgy nézett volna ki, mint egy katicabogár a fülgyűrűim miatt.
Armin levette a kezét a kormányról és végigsimított a karomon.
  - Ne legyél úgy betojva, biztos nem fog megenni.
És én sem. - tette hozzá gondolatban. A fejem a térdemre hajtottam és hagytam, hogy elmerüljek a gondolataimban.

Akkor eszméltem fel, amikor elhajtottunk az 'Ennis' tábla mellett.
  - Tudtad, hogy horkolsz? Az éjszaka is azt figyeltem. Egy ideig tündérien aludtál, aztán úgy elkezdtél hortyogni, mint egy kismacska.
  - Tessék?
Armin a számomra nagyon is ismerős vigyorgásra húzta a száját.
  - Amúgy értem, miért hívnak Irelandnek. Mindig is éreztem, hogy helyhez köthető a neved. És nekem csak most esett le, hogy az apád az arcvonásidból ítélve Ír volt.
  - Egy Skót, másik Ír, harmadik olvas.
  - Hm?
  - Semmi. Ez egy anya-féle béna szóvicc.
Armin kielégítőnek találta a választ, mert csak a város központjában érdeklődött a cím iránt.
River street harmincnégy, harmincöt, harminchat..
  - Állj! - ordítottam fel. Armin a fékbe taposott, ami miatt előrelendültünk.
  -A szívbajt hozod rám.
Még utoljára lecsekkoltam a visszapillantótükörbena kinézetem, majd a ház felé vettem az irányt. Becsöngettem, és egy vörös hajú, magas férfi nyitott ajtót.
Talán ő az?
Itt mindenkinek vörös haja van. - közölte bennem a saját hangom, avagy a pesszimista énem.
  - Segíthetek?
  - Trevor Galahad?
  - Attól tartok, nem segíthetek. Ő az előző lakó volt.
  - És nem tudja, hova költözött?
A férfi megrázta a fejét. Elmormogtam egy köszönomöt és visszaültem az autóba.
  - Gondolom nem ő az.
  - De nem ám.
A szemem könnyekkel lett tele. Armin átkarolt, és közelebb éreztem magam hozzá, mint bármikor. Mintha a társam lenne.
Ez hülyeség. - szólalt meg bennem a benső hangom.
Tudom.
  - Jobb, ha indulunk, mert még hosszú az út Newcastleig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése