Azt hiszem, mégsem lesz olyan hejdeszuper ez a nyár. Nem tudom, mit szóljak Armin történetéhez, és hogy őszinte legyek fogalmam sincs, mi történt igazából az elmúlt két napban.
A sötétben alig találtam haza, és a lakásban sem volt sokkal világosabb. Megpróbáltam kihúzni a kanapét, de valahogy nem akart sikerülni. Egy kis ideig még próbálkoztam, ezután úgy döntöttem, inkább nem cseszegetem tovább az ülőgarnitúrát. Vajon hány óra lehet? Körülnéztem a szobában, de sehol sem láttam egy faliórát sem, ezért kénytelen voltam a telefonomon megnézni az időt. Éjfél volt. Ekkor vettem csak észre, hogy húsz nem fogadott hívásom és negyven üzenetem érkezett, szinte mindegyikben az állt, hogy hol vagyunk, persze ezt mind Katz stílusban előadva. Mire elolvastam az összes üzenetet, Armin toppant be az ajtón, kezében a saját telefonjával. Gondolom Katz neki is írt, de az arckifejezéséből ítélve ő másabb hangnemben írva kapta meg. Elmosolyodott és két mozdulattal kihúzta a kanapét.
- Ja, ez nekem is ment volna.
- Hát persze.
- Megkérdőjelezed kanapékihúzási tehetségem?
Erre csak egy mosoly volt a válasz. Olyan józannak tűnik. Akkor biztos csak egy tréfa lehet a dolog. Ilyen csak a mesékben létezik.. Ugye? Azt hiszem, nem kéne ilyenekre gondolnom, mert belelát a fejembe. Az fix, hogy jó agyturkász válna belőle.
Elnyújtózott a kanapén, én meg leültem mellé. Megpróbáltam az üres a fejem trükköt, de nem sikerült. Az erőlködéstől elálmosodtam, aminek az lett a következménye, hogy eldőltem és már aludtam is. Vagy remélem, hogy ez történt.
Másnap reggel kávé illatára ébredtem, ami szokatlan volt számomra. Teljesen el voltam terülve a kanapén, emiatt az futott át az agyamon, hogy vajon hol aludhatott Armin. Az egyik fotelbe le volt vágva egy párna és egy takaró.
- Kérsz kávét? - kérdezte Armin a rekedtes hangján. Hirtelen ért, és mivel az ágy szélén voltam, levágódtam a földre. Látszódott rajta, hogy komoly erőfeszítésbe kerül, hogy ne nevesse el magát.
- Kösz, nem.
- Azt hiszem, jobb is. Rémes lett. - mondta undorral a hangjában, és öklendezést tettetett. Én ezt egy mosollyal nyugtáztam. Azt tudtam, hogy nem tud sütni, főzni meg végképp nem, de azért a kávé.. Na jó, nem szidom, nekem is vagy nagyon erősre, vagy gyengére sikerül. Egyszer jött össze a normális, aztán kiderült, hogy anya már csinált magának.
- Inkább teapárti vagyok.
- Jaj, ezek az Angolok. Olyan unalmasak az ötórai teázással és a kifinomult modorukkal.. Persze azért vannak kivételek..
- Ha úgy vesszük, már te is angol vagy, mert itt születtél. Csak Christian Holland, nem?
Sóhajtott egyet.
- Én is unalmas lettem?
- A legunalmasabb.
Kijelentésemet hallván szomorú arcot vágott, de egy idő után nem bírta tovább tartani.
- Anya még alszik?
- Nem, elment bevásárolni. Szerintem lassan visszajön.
Anya bevágódott az ajtón, kezében egy szatyor volt. Ledobta az asztalra, utána megfordult és sóhajtott egyet. Sápadt volt, a szeme üveges. Akárcsak egy zombi.
- Itt olyan sokba kerül minden. Nemde, drágám? - kérdzete. A hangja természetellenesen nyugodt volt. Válaszul csak bólintottam egyet.
- Anya, kimegyek levegőzni. Armin, jössz?
- Ne menjetek túl messze!
Azt hiszem, jobb, ha elhúzunk innen.
Armin hangját hallottam a fejemben.
Mássz ki a fejemből!
Hohó, mégis szorult beléd egy kis mágia, ha tudsz válaszolni.
Így is hallatszódott a beszédén a tipikus "én megmondtam" hangsúly. Egy igazán megvető (legalábbis annak szánt) pillantást küldtem felé, majd felpattantam és kimentem a lépcsőházba. Armin is ugyan így tett, és mikor látta rajtam, hogy össze vagyok zavarodva, újabb telepatikus üzenetekkel bombázott.
Valakiknek az irányítása alatt áll.
Mondtam, hogy ne beszélj így hozzám, hányingerem lesz tőle.
Ó, én ki is dobtam a taccsot az első alkalommal.
Felnevettem. Vajon mennyire nézhetek ki dilinyósan, hogy a semmin nevetek?
Kik irányítják? - kérdeztem bizonytalanul.
Azt nehéz megmondani. Több csoport is létezik, akik rosszra használják az erejüket, hogy betegyenek nekünk.. És mivel a családom törzsgyökeres mágusokból áll, ezt is el tudom képzelni. Rosszabb esetben rés nyílt a Fátyolon és elszabadult néhány démon. - miközben ezt darálta, rágyújtott egy cigarettára és mélyeket szívott belőle.
Egy kukkot sem értek.
Elmosolyodott, én meg megint olyan hülyén éreztem magam. Mellette, a nagy enciklopédia mellett az én viszonylag jó (rémes) képességeimmel csak egy zsebszótárnak tűnök.
Az lesz a legjobb, ha lelépünk. Ki tudja, mire képes így Lyse.
Csak hagyjunk így mindent? Neem. Egy idő után biztos rájönnek.
Ja, de ott az a kis idő, amíg nem tudják. Hozd a kocsikulcsot.
Ha Armin vezet, abból nem sül ki sosem semmi jó. Legutóbb elütött egy tehenet az egyik kiruccanásunkkor az indiai negyedben. Égett, mint az olajos rongy, akkor határozta el, hogy többé nem ül volán mögé.
Bólintottam, majd visszamentem a házba. Anya egy késsel hadonászott, és pechemre a kocsikulcs a mögötte lévő ebédlőasztalon volt. Odaosontam az asztalhoz és elvettea kulcsot. Küldetés teljesítve. Már csak a kijutás lesz necces, mert anya észrevett.
- Visszajöttél? Meghámoznád a krumplit?
- Csak inni jöttem.. De oké.
Leültem az asztalhoz és elkezdtem hámozni. A kezem remegett, mert bebizonyosodott, hogy anya és a konyhakés nem jó párosítás. Néha hátrafordult, és én ilyenkor úgy tettem, mint ha igazán érdekes lenne a krumpli héja. Mikor végeztem, felálltam az asztaltól, de megcsörrent a kulcs a zsebemben.
Hol a fenében vagy?
Most hogy magyarázzam ki egyszerre magam és válaszoljak Arminnak is?
- Mi volt ez a hang?
- Gondolom csak a kulcs volt a zárban..
- Lehet. Már mész is vissza?
- Igen, tudod, Armin nem szeret egyedül lenni. - a hazugság mestere vagyok, emberek.
Anya egy mosoly kíséretében kitessékelt az ajtón, én meg egy sóhajtás kíséretében felmutattam a kulcsot.
- Nem szeretek egyedül lenni? Nem is tudtam.
- Hogy hallottad meg?
- Vékonyak a falak.
Leszaladtunk a lépcsőn és beültünk az autóba. Armin beindította a motort és rátaposott a gázpedálra.
- Ez könnyen ment! - örvendeztem. Armim egy pillanatig rámnézett, de ennyi idő pont elég volt arra, hogy majdnem nekimenjen egy bokornak. Egy ember szaladt át az úton és nekicsapódott az autónak.
- Ezért nem vezetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése