5

Megálltunk egy benzinkútnál, mihelyst besötétedett és Armin megdöntötte a kávéivási rekordját. Én maradtam egy jegesteánál, de neki tíz percenként hozta egy irtó csinos pincércsaj az italát, aki folyamatosan mosolygott rá.
  - Tetszel neki. - közöltem Arminnal két kávéja között.
  - Kinek?
  - Hát a csajnak! Nem látod, hogy néz rád?
Armin elpirult. Egy ideig még a kanállal matatott, aztán kibontotta a tejszínt és beledöntötte a kávéjába.
  - Amúgy hogy állsz barátnőügyileg?
  - Hát.. Volt valakim, de nem volt túl hosszú a kapcsolat. Túlságosan magamnak való vagyok. Habár most tetszik valaki, de nem szeretném ellőni azt, ami kettőnk között van. - felnézett a kavargatás közben és elmosolyodott.
  - Ismerem? - kérdeztem. Van neki más lány barátja is? Nem tudtam.. Ilyenkor szoktam rájönni, hogy alig ismerem.
  - Nagyon is. - miközben ezt kimondta még szélesebbre húzta a mosolyát. Egy pillanatig átfutott az agyamon az, hogy én lennék, de ő inkább a szőkékre bukik. Már ha azóta nem változott az ideálja. - És neked bejön valaki?
  - Nekem? Á, nem. Maradok az örökké egyedülnél.
  - A gondolataid nem ezt mutatják.
  - Te turkálsz a fejemben?
  - Nem, csak véletlenül hallottam meg, hogy igazából van neked is vala..
  - Nem lehet valamilyen védőpajzsot húzni magam köré? - vágtam a szavába reménykedve.
  - De, csak akkor nem tudnék meg rólad egy csomó dolgot. Alig beszélsz magadról.
  - Nem vagyok egy túl érdekes ember.
  - És ha én annak talállak?
  - Tegyél fel kérdéseket.
  - Hmm.. Kedvenc szín?
  - Zöld.
  - Ja, ezt eddig is tudtam a szobád fala miatt. Kedvenc étel?
  - Nem tudom. Ezen még nem gondolkoztam.
  - Szerinted mi a képességed?
  - Dolgok tönkretétele.
Még feltett néhány kérdést, utána sóhajtott egyet, mert szerinte nem tud rólam sokkal többet. Armin kifizette a számlát és visszaültünk a kocsiba. Mikor megpillantottam, hogy a benzin igazán kritikus szinten van, felvetettem a tankolás ötletét, úgyhogy még egy ideig ott vesztegeltünk a benzinkúton.

Hajnalban érkeztünk meg Newcastlebe.
  - Először menjünk fel hozzám. Elmondunk mindent apának, utána összeszedjük a cuccunk. - mondta Armin egy ásítás közepette. Látszott rajta, hogy veszett álmos, pedig egy csomó kávét bedöntött. Bólintottam egyet, utána ő bekanyarodott az utcánkba. Leparkolt az ő paneljuk előtt és elkezdett kotorászni a táskájában a kulcsáért.
  - Azt hiszem, készülnöm kéne egy jó alapos fejmosásra. Katz az egyik üzenetben említette, hogy az egész család összegyűlt, és ha Raf-on múlik..
  - Raf?
  - A bátyám.
  - Van bátyád? Akkor ki tud keveset a másikról?
  - Nem említettem? Ezen kívül még van Troian, a nővérem. Rafnak a tisztességes neve Raffael, úgyhogy amíg meg nem békél azzal, hogy te is ott vagy jobb, ha így hívod.
  - Ühüm. - nyögtem ki. Vajon abban a családban mindenkinek ilyen különleges neve van? Azt hiszem, még a szülők nevét sem tudom, és ez kifejezetten gáz.
Kiszálltunk a kocsiból és felrohantunk az ötödikre. Armin próbált nem zörögni a zárral, de amikor kinyitotta az ajtót így is az egész Van Haren család az ajtóban állt.
  - Armin, te címeres csicska, hová a picsába tűntél ennyi ideig? - ordította egy számomra ismeretlen, mély hang. Valószínűleg ő Raffael. Előretört a sorfalon és hátbavágta Armint. Ezzel egy időben egy szőke hajú lány, aki alig idősebb nálunk a nyakába ugrott.
  - Igen Raf, én is örülök neked. Troian, alig bírlak el..
  - Azt hiszem, jobb, ha bentebb engedjük őket. - szólalt meg egy vékony hang. Én, aki eddig Armin háta mögött álltam és reménykedtem, hogy nem vesznek észre előrébb léptem.
  - Ireland, hol voltatok? - szegezte nekem a kérdést Katz. Jó érzés volt egy ismerős embert is látni.
  - Hosszú történet. Majd mindent elmondok.
A sorfal kettévált és mi besétáltunk a nappaliba. Armin ledobta magát egy vörös műbőr kanapéra, én meg megszeppenten álltam az ehyik fotel mögött.
  - Nyugodtan ülj le, nem kell félned. - szólalt meg újra a vékony hang. Megfordultam, és egy barna hajú nő állt a hátam mögött. - Kira vagyok, Armin édesanyja. Te meg gondolom Ireland. Sokat hallottam rólad. És nem mellesleg néhány próféciában is szerepelsz..
  - Jaj, anya, ne csináld már. Még a végén megijeszted. - mondta Raffael egy mosoly kíséretében. - Raffael a nevem, de szólíts csak Rafnak.
  - Ne csináld, Laurának is csak hónapok után engedted, hogy becézzen.. - méltatlankodott Armin.
  - Mert Laurában nem volt fellelhető semmilyen mágia, és nem volt szimpatikus.
  - Neked egyáltalán ki szimpatikus?
  - Jaj, hagyjátok már abba. Ez az örökös macskaharc kettőtök között unalmas. Raf, inkább csinálj nekem egy kávét. - utasította Rafot Troian, és ő is bemutatkozott.
  - Apa hol van?
  - Behívták egy vészhelyzeti gyűlésre, valószínűleg csak holnap jön haza. Kivéve, ha tovább húzzák. Szerintem pihenjétek ki magatokat.
  Armin bólintott egyet és beinvitált a szobájába. Az ajtóban megtorpant és kitessékelt, mert jobbnak látta, ha először inkább rendet rak.
Fél óra múlva közölte velem, hogy a szoba készen áll. Amint beléptem, áporodott szennyes szag csapta meg az orrom. Fülledt volt a levegő annak ellenére, hogy az ablak nyitva volt. Időközben eleredt az eső, ezért a jellegzetes esőillat váltotta fel a szennyes szagot. Az időnkénti villámlások világították csak be a szobát, mert elment az áram.
  - Azt hiszem, nem lett nagyobb rend, mint eddig volt. - közölte velem Armin. - Te feküdj csak le, látom, hogy fáradt vagy. Majd én alszom a földön. Addig is elszívok egy cigit, mert már megveszek egy szálért.
Kiment a szobából, én meg elnyújtóztam az ágyon. A kinyitott ablakon keresztül egy beszélgetés mondatfoszlányai hallatszódtak be.
  - Még mindig nem szoktál le a cigiről? Pedig nagyon elszántad magad.
  - Egyszerűen lehetetlen. Amúgy ő a barátnőd? -  ezt valószínűleg Raf kérdezhette, mert Arminon kívül eddig ő az egyetlen férfi a házban. Egy kis idő múlva fogtam csak fel, hogy mit kérdezett és önkéntelenül is elpirultam.
  - Nem. Még nem.
Még?
  - Óóó, új csaj a láthatáron?
  - Jaj, Raf, hagyd már abba. Biztos nem én vagyok az, akit láttam a gondolataiban.
  - Mi az első csajozási szabály? Ne nézegesd a gondolataid. Egyszerűen kérdezd meg tőle, hogy "szia cica, van gazdád?".
Armin elnevette magát.
  - Raf, te nem vagy normális. Csodálkozol, hogy nincs barátnőd?
  - Jól van na, akkor kövesd az illemszabályokat, húzd ki neki a székét, csókold kézen, bókolj neki és csak utána döntsd meg.
  - Az fix, hogy nem tőled fogok tanácsokat kérni.
  - Amúgy tudja?
  - Célozgattam rá, de nem hiszem. Eddig nem azt mutattam, hogy a vörösekre bukom.
  - Minden esetre sok szerencsét, öcsi. Remélem te hamarabb megtalálod az igazit, mint én.
Ajtócsapódás hallatszott, a fal felé fordultam és úgy tettem, mint ha aludnék. Egy ideig a sötétkék falat bámultam és a posztereket, utána megpillantottam egy pókot és átfordultam a másik oldalamra.
  - Nem tudsz aludni?
  - Honnan veszed?
  - Mert válaszolsz.
  - Te sem mutatod különösebb jeleit annak, hogy aludni akarsz.
  - Nekem van mentségem, megittam egy csomó kávét.
  - Nyertél. Segítsek megvetni?
  - Annak örülnék.
Megvetettük az ágyat és a földön Arminnak - habár én ellenkeztem azzal kacsolatban, hogy ő aludjon lent.
  - Amúgy..
  - Hm?
  - Hogy is vannak a csajozási szabályok?
A gyér megvilágításban is látszódott, hogy Armin elvörösödött. A hajába túrt, és lesütötte a szemét.
  - Hallottad?
  - Mindent. Amúgy nem kell félned, nem haragszom meg. Sőt. - suttogtam és felemelkedtem az ágyról. Elindultam felé és közelebb mentem hozzá.
  - Szóval..
  - Szóval nem nézel sűrűn tükörbe és nem ismerted fel magad abban a gondolatban.
  Magához húzott, ajkaink összefonódtak. Tudom, ciki, de ez az első csókom. Egyszer, amikor majdnem megtörtént elhánytam magam, mert egy cseppet.. Vagyis nagyon spicces voltam.
  - Ha a rajongói táborod megtudja, hogy pont velem smároltál az imént, ki fognak engem nyírni. - nevettem el magam.
  - Nem is tudtam, hogy vannak rajongóim. Biztos féltékenyek lesznek, hogy a város legcsinosabb lányával járok.
  - Azért ne túlozzunk. Amúgy.. Azt hiszem, nem kell most már a földön aludnod.
  - Vártam, hogy mikor veted fel. De akkor kösd hátra a kezem. - amint ezt kimondta, egy huncut mosoly jelent meg az arcán. Elkezdett átöltözni pizsamába, nekem meg igazán bűnös gondolataim támadtak. Remélem nem hallotta meg egyiket sem. Habár viselkedése nem erről árulkodott, mert akárhányszor hátrasandított mindig vigyorgott. Vajon én is tudnék a fejében turkálni?
  - Öszpontosíts arra, hogy mindenképp hallani akarod, hogy mi jár a fejemben.
  - Tessék?
  - Arra gondoltál, hogyan kell turkálni mások fejében. Hát így. - közölte velem miközben levette a pólóját. A vér felszökött az arcomba, ezért rögtön lehajtottam a fejem. Egy ideig még póló nélkül járkált, a szekrényeiben túrkált, de aztán feladta.
  - Anya, beraktad a szennyesbe a pizsamám? - ordított ki a szobából.
  - Igen drágám, de van másik is!
  - Ja, a sütiszörnyes!
  - És azzal mi a baj?
  - Semmi, mindegy.
Elfojtottam egy nevetést, de nem bírtam sokáig és kitört belőlem. Elképzeltem Armint egy sütiszörnyes pizsiben, és bizarran édes látványt nyújtott.
  - Mi a baj a sütiszörnyessel?
  - Égő. Nem hiszem, hogy utána komolyan vennél. Amúgy is, szerintem jobban örülnél annak, ha nem vennék fel pólót.
  - Ezt is csak véletlenül hallottad meg?
  - Nem, ennyire azért ismerem a lányokat.
  - Apropó lányok.. Eddig hány barátnőd volt?
  - Hát.. Ez most hogy jött fel?
  - Ha ismered a lányokat tudod, hogy igazán féltékenyek.
  - Volt egy-két helyi.. Egyszer amikor Hollandiában voltunk akkor is becsajoztam.. Nem tudom számon tartani.
  - Még hogy nincs rajongói klubbod.
  - És neked?
  - Ilyet nem illik egy hölgytől kérdezni. Amúgy igazából még nem voltak komolyabb kapcsolataim. Volt néhány barátom, de ennyi az egész. - bip, bip, hazugság!
  - Aj, pedig már azt hittem, én vagyok az első. Ez akkora megtiszteltetés lenne. - szomorú arcot vágott, és lefeküdt mellém az ágyba. Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy továbbra sincs rajta felső. Átkarolta a derekam, én meg ráfeküdtem a mellkasára és így aludtunk el.