Halk kopogás hallatszott a szobám ajtaján.
- Gyere be!
Anya jelent meg, arcán halvány mosoly látszódott.
- Azt hittem alszol még.
- Ja, én is.
- Kérsz reggelit? - kérdezte. Anya főzőtudása kimerül az előre összekevert dolgok szenesítésénél, ebből kifolyólag általában kihagyom a reggelit.
- Nem, köszi, majd veszek valamit. Azt hiszem, így jobban járok. - az utolsó mondatot már csak magamban tettem hozzá. - Hogy vagy?
- Jól..
- Hát, ez nem volt túl meggyőző.. Basszus, el fogok késni.
Egy puszit nyomtam anya arcára, majd siettséget tettetve kiszaladtam a lakásból. Amint a gangra értem lelassítottam. Időm mint a tenger. Az iskola utolsó egy hetében a kedves baráti körömmel be sem jártunk, és most a végső napon sem történt ez máshogy. A ház előtt várt Katz és Armin (bonsai - mamutfenyő).
- Mi a terv mára? - kérdeztem.
- Elmegyünk a Harrods..
- Frászt megyünk, Katz. Az a brit kulákok boltja.
- Nézelődni sem szabad?
- Nem.
- Hát, ebből sokat megtudtam. Szerintem ha ideileg vége a tanításnak, lógjunk nálunk. Addig menjünk egy plázába.. Ha őfelségének megfelel.
Armin felhúzta a szemöldökét. A bőre már barna, pedig alig kezdődött el a nyár. Én úgy nézek ki, mint egy vámpír, csak zöld szemmel.
- Szerintem jó ötlet. - mondta Armin, majd átkarolta a vállam - De melyik plázába menjünk? Van vagy hetvennyolcezer.
- Azt rád bízom.
Furcsa, hogy Arminnal és Katzzal ekkora spanok lettünk. Amikor először találkoztam az ikrekkel kiosztottam Armint, mekkora paraszt. Mert tényleg az volt. Most meg puszipajtások vagyunk. Na jó, puszi nem annyira de a váll és derékölelés mindennapos dolog. Ebböl kifolyólag sokan megkérdezték, hogy járunj-e. Az én részemről nem, Armin megy ilyenkor csak selytelmes vigyort ölt az arcára, amivel az őrületbe kerget.
Elhaladtunk a Tutti-frutti szexshop előtt, ahol a fehérneműs bolt előtt álló emberek megpróbáltak becsalogatni minket az akcióval. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Katz kék lobonca eltűnik a félhomályban. Armin beszaladt utána, én meg egyedül maradtam kint.
- Hé kislány, nem akarjátok a barátotokkal felpörgetni a bulit?
- Nem köszönöm, nincs barátom.
- Erre is tudunk orvosságot nyújtani - közölte velem egy mosoly kíséretében az egyik kirakatlány. Úgy döntöttem, inkább arrébbmegyek. Néhány pillanattal később Armin rohant ki a boltból húgával a hátán.
- Még csak egy hét mulva töltöd be a tizennyolcat, addig nekem kell felelnem rád, mint fél órával idősebb. Utána leszarom, mit csinálsz, akár a homlokodra is tetováltathatod, hogy "hüje vagyok" pontos jével.
Katz arca lángvörösen égett. Hátbavágta Armint, aki ledobta magáról. Ezután az én derekamat karolta át és haladtunk tovább. Inkább nem kérdezősködtem, mert az idegesség jele látszott rajta: folyton a hajában torkált és percenként csinált magának más frizurát. Katz utánunk loholt, de látszott rajta, hogy valami történt bent. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és szokásomhoz hűen játékzenéket hallgattam. Armin rámnézett, majd sóhajtott egyet. Antiszociális üzemmód bekapcs.
Körül belül fél órával később kirángattam a fülhallgatót. Ekkor vettem észre, hogy Katz már nem tart velünk.
- Elment az egyik barátjához.
- Aha.. De hová megyünk? Már egy csomó említésre méltó hely előtt elmentünk.
- Majd meglátod. - selytelmes mosoly elővéve, már előre félek, hová megyünk. Mert hogy nem plázába, az fix. - Egyébként te tudtál aludni?
- Nem. Fogalmam sincs, hogy miért.
- Akkor jó, mert én sem. Vagyis néhány órára sikerült, de nem mondhatom túl pihentetőnek, amikor a kutyád majdnem kiszorítja belőled a levegőt.
Elnevettem magam.
- Hé, ez ennyire vicces? Ha mégjobban rámtehénkedne, akkor most nem lenne kitől tartanod, hogy hová visz.
Furcsa, nem mondtam ki, hogy tartok tőle. Vagy ismer engem ennyire?
- Jó, nem nevetek többé azon, milyen szerencsétlen vagy.
- Köszönöm. Azt amúgy is csak nekem lehet.
- Hát persze, megadom magam.
Még szélesebbre húzta a mosolyát, amitől gödröcskék jelentek meg az arcán. Váááá. Nem vagyok belezúgva már annyira mint rég, egyszerűen ha egyszer adódik egy bizonyos lehetőség arra, hogy több időt töltsünk, nem utasítom el. Már ha valaha is megesik ez. Elérhetetlen számomra, mint alacsony embernek a polc teteje.
Egy eldugott sikátorhoz értünk, valószínüleg a város végén lehettünk.
- Most beraksz ide és itthagysz? - kérdeztem.
- Hm, nem is rossz ötlet. De egy kicsit tovább kell mennünk, ott valószínűleg senki nem veszi észre, ha eláslak.
Levette a derekamról a kezét, de rögtön az én kezembe csúsztatta és megragadta. Elkezdett húzni, amíg egy tisztásra nem értünk. Olyan mesebeli volt a hely. Egy tiszta vizű tó, fákkal körülvéve. Olyan volt, mintha eddig egy búra lett volna rajta és csak nekünk nyitnák meg. Mint egy varázslat. Armin felémsandított és egy mosollyal nyugtázta azt, hogy ennyire elámultam. Elengedte a kezem és letelepedett az egyik fa árnyékába. Rágyújtott egy cigire. Legszívesebben kivertem volna a kezéből, de nem akartam elrontani az örömét. Körbejártam a tavat. A visszaverődő napfénytől majdnem megvakultam. Elnéztem az erdő irányába, ami a tisztást szegélyezte. Olyan volt, mintha innentől minden csak fenyőfákból állna. Visszamentem Arminhoz és leültem mellé.
- Gyönyörű ez a hely!
- Ja, tudtam, hogy tetszeni fog. - a kimerültség látszott rajta. Egy ideig még őt néztem, aztán lesütöttem a szemem. Nem kéne ilyen feltűnően bámulnom. Talán észrevett valamit, mert annyira vigyorgott, hogy a szája még a fülénél is tovább ért. Egy ideig csak csendben vártunk, hátha történik valami. Egy róka szaladt át az erdőn, aztán megállt az egyik fa mellett és engem nézett. Megböktem Armint, hogy nézzen oda, de mire szándékozott vetni egy pillantást oda, eltűnt az állat. Összehúzta a szemöldökét, majd megvonta a vállát. Az órámra pillantottam: még van két óránk.
- Amúgy ezt mikor találtad?
- Nemtom, nekem is Katz mutatta.
- Ide hordasz minden lányt?
Elpirult, de továbbra is nevetett.
- Nem, eddig te vagy az első ember, akit idehoztam és nem a testvérem.
- Ezt megtisztelésnek veszem.
Az a két óra hamar elszállt, szinte az egészet átbeszélgettük. Fájó szívvel hagytam el a tisztást, az egész életemet le tudtam volna itt élni. Belekaroltam Arminba és hazafelé vettük az irányt.
- Katz nem jön? - kérdeztem. Megrázta a fejét.
Otthon szokatlan csönd fogadott, semmi ordítás vagy vázatörés. Benéztem a nappaliba, anya a bőröndjén ült és zokogott. Észrevett minket és mosolyt erőltetett az arcára.
- Drágám, pakolj össze, elutazunk a nyárra.
- Miért? És a barátod nem jön? - szégyen, nem szégyen, de nem jutott eszembe a neve.
- Ő.. Nem, jobb, ha csak ketten megyünk. Csajos nyaralás.
Bementem a szobámba és intettem Arminnak, hogy kövessen.
- Nem tudom, hol a bőröndöm. Azt sem tudom, mit pakoljak.
- Azt megkeresem én.
Benézett az ágyam alá. Elkezdett alatta kotorászni, amivel csak azt érte el, hogy előkerüljön a heti szennyesem, néhány kép a kedvenc színészeimről, nyálas könyvek és egy doboz zsebkendő. Felnézett a szekrényem tetejére, ahonnan végül előkerült a bőrönd és alóla a fényképalbumom. Felkapta és belelapozott. Kiskori képek, néhányon az apám ölében ültem. Anya sosem mesélt róla, ezért nem tudtam semmit a vér szerinti édesapámról. Kihullott néhány Arminnal közös kép és egy olyan, amin csak anya és apa van. Nem is tudom, milyen rég nem nyúltam az albumhoz. Miközben Armin azt nézegette, én elraktam minden ruhát, ami a kezem ügyébe lerült.
- Ireland, ezt nézd!
Odaültem mellé. A kezében egy fényképet szorongatott, aminek a hátára egy cím volt írva.
- Mi van ha.. Ha apa ott lakik? Á, nem hiszem. Az nem egy kép hátán lenne.
Felkaptam a bőröndöm és a táskám, majd kimentem a nappaliba. Armin kiment a konyhába, de mivel már régóta ott állt, utánamentem. A padlón feküdt Randall (ha ez a neve), egy kés állt ki a mellkasából.
- Armin, azt hiszem, jobb, ha te is velünk jössz. - hallottam anya hangját a hátam mögül.
